2013. december 16., hétfő
kontraszt
jövőm, mint a festék,
és az idő szétfolyik,
néha bánatosan ébredek,
a világ eltaszít.
olykor lomha múltam éltet,
máskor nincs szebb,
mint a mostan,
végül minden gondolatom
kiterülve fekszik,
holtan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése