léleklánc

néhány álom olyan,
mint egy tű a szénakazalban,
elveszve felgyújtandó múltat
sugároz, halhatatlan

a kötődés,
a törődés
sellő-kecsesen
ingoványban

vész el mind,
pusztul az elméd,
minden szélén,
tétovátlan

álldogál a fény,
nem halad semerre,
és tudod már,

arcbamászó lett a léte,
léleklánc, nem unod már?

szomj

szomjazik a megoldásra
minden ember,
mégse látja,

miként pusztít percet lelke,
végtelen űr sokasága.

destruktív a létetek,
hogy azt hiszitek,
nincs remény,

erő kell ide, ne próbálkozz,
tudatlanság! jó erény?

múltbéli óda

/álmatlan világnak/

láthatatlan szívnek
minden érzés tompa,
a lomha napok
összefolynak,

egyre sűrűbb felhők,
félelem,
érzelemmentes kényelem
és kényszer,
kényszer karol át.

most hallgatag a szél is,
beszédtelen, ki beszél is.

hozzád szól, de nem érted,
hozzád ér, de nem érzed,
átölel, de ellököd,
törhetetlent megtöröd.