lepergett az életed két
szemed előtt, képtelenség
félelemben élned, ha még
nem lep el a végtelenség
múlnék, néha kétséges,
hogy zuhannék-e mindhalálig
ítélkezz hát felettem, ha nem ismersz,
hisz úgyse számít
mit gondolsz, én mit gondoltam,
mikor letekintettem
az ablakomból, tériszonnyal,
felhőtlenül, jókedvvel?
