elmetenger

fényben úszó zúzmarák az
esti ködben fáznak,

ó, te csendes, deres világ
bár az enyém lennél..
bárcsak!

fejthetetlen fejvesztve,
feledthetetlen fejvesztőben,

elveszetten keringek,
és esélyes, hogy megőrültem.

mutass utat, magad mellett,
figyelj rám, s az elméd

figyel majd rád, megkérdez,
te válaszolsz és megvéd.

képzelet lelet

élvezet a képzelet,
a gondolat, hogy van remény,
a mának el, de olyan szép
a jövőkép, hogy mit sem ér.