néhány álom olyan,
mint egy tű a szénakazalban,
elveszve felgyújtandó múltat
sugároz, halhatatlan
a kötődés,
a törődés
sellő-kecsesen
ingoványban
vész el mind,
pusztul az elméd,
minden szélén,
tétovátlan
álldogál a fény,
nem halad semerre,
és tudod már,
arcbamászó lett a léte,
léleklánc, nem unod már?
