szomj

szomjazik a megoldásra
minden ember,
mégse látja,

miként pusztít percet lelke,
végtelen űr sokasága.

destruktív a létetek,
hogy azt hiszitek,
nincs remény,

erő kell ide, ne próbálkozz,
tudatlanság! jó erény?

múltbéli óda

/álmatlan világnak/

láthatatlan szívnek
minden érzés tompa,
a lomha napok
összefolynak,

egyre sűrűbb felhők,
félelem,
érzelemmentes kényelem
és kényszer,
kényszer karol át.

most hallgatag a szél is,
beszédtelen, ki beszél is.

hozzád szól, de nem érted,
hozzád ér, de nem érzed,
átölel, de ellököd,
törhetetlent megtöröd.