tinta

szúnyoghálon átszűrődő
füsthalmaz az égbe száll,
rádió szól, kecses hangja
elkábít a számon át

tintafoltos elmém lassan
szétfolyik az asztalon,
bárhogy nézem, lassan terjed
szét egy gyűrt papírlapon

dohány

taszít, ami húz,
és az húz, ami taszít

fejvesztve

az egész világ maratont fut,
én pedig csak sétálok

könyvtér

elméd egy tenger,
s az érzelem szél,
minden kis gondolat
félrebeszél

körömnyi

a boldogság majd rád talál,
ha nem bujkálsz tovább