ha árulok közt ébredsz,
hol a tudatlanság erő,
a szabadság szolgaság,
és a szerelem lázadás,
jó, ha néha a valóságba felránt az élet villanó tűje,
és azt ordítja szavak nélkül, félelemmel : tűnj el!
azt a pár köbcentit, mit magadnak tudhatsz,
a koponyádban találod,
és milliónyi gondolat mellet
egy poros lapot untatsz.
idegen tavak mellett,
hol síri csend van jelen,
inspirál a félelem,
s egy hideg, véres sebed.
ha a múlton van a hangsúly,
és kérdéses a jövőd,
válaszolj a mának,
mert a holnapot ellököd.
de bármit is teszel,
és bármire készülsz,
mosolyogj, mert talán
elfeleded végül.
