felettem
önfeledt
napsugár
ragyogja
égboltom
minden kis
zugát,
törnek a
felhők is,
felhőtlen
felszínt is,
napok is
festenek
aurát.
a lét
a tét.
a fény,
az éj,
már nem
számít,
de én,
a tény,
igen.
idegen agy :
hidegen hagy.
itt vagy most te,
múltad mosd le.
tisztábbak a nappalok,
és tiszta most az elmém,
lelkeink ártatlanok,
te angyal, szállj le mellém.
