alkonyodott, fújt a szél, és becsuktam az ablakokat,
elképesztő gondtalanság árasztotta világomat
pillangóhatásként tört rám, fülbemászó dallammal
fényt hozott a sötétségbe, finom pillantásával
mondd, miért nem olyan tökéletes minden, mint e pillanat?
én ezért élek, ezért élnék, adj hát nekem alkalmat
boldogságra, s bujaságra, felejtsd el a múltat,
bár a mának élnél, mert a múlt csak tönkrejuttat
érthetetlen harcainknak értelme még sose volt,
észhez fogok térni, nem hagyom neked, hogy lerombolj
