már-már mámoros a tavasz,
mely bevándorol az ablakon,
egy telihold födte este,
e ragyogó alkonyon.
pupilla-színdarabot ír az ég,
most olvass bele, lásd,
miként jön létre a lét, a tér,
az örök vonzódás.
2013. április 26., péntek
2013. április 22., hétfő
kilencszáztizenhárom
szublimáló testem,
egy autóban, Budapesten,
elfeledem lelkem,
gondjaimat föld alá temessem?
képzeld,
beléd látok. üvegfalak vesznek körbe téged,
félretennéd bánatod, nem?
de mint mindig, most sem érted.
kérlek,
töröld most ki életed,
vagy kezdj egy újat.
sose bánd, hogy a régi
nem mutat már utat.
ha
elveszett már minden,
és a legkönnyebb is nehéz
ha már igaz barát nincsen,
ez az egész világ lenéz,
én csak
felnézek az égre,
de nem látok mást, csak engem,
ha majd észre veszem végre,
megértettem kit szerettem,
kiben láttam én a rosszat,
csekély gyorsasággal üldöztem,
hányszor mondtam neked, hozd hát,
mikor álmaimban fürödtem?
egy autóban, Budapesten,
elfeledem lelkem,
gondjaimat föld alá temessem?
képzeld,
beléd látok. üvegfalak vesznek körbe téged,
félretennéd bánatod, nem?
de mint mindig, most sem érted.
kérlek,
töröld most ki életed,
vagy kezdj egy újat.
sose bánd, hogy a régi
nem mutat már utat.
ha
elveszett már minden,
és a legkönnyebb is nehéz
ha már igaz barát nincsen,
ez az egész világ lenéz,
én csak
felnézek az égre,
de nem látok mást, csak engem,
ha majd észre veszem végre,
megértettem kit szerettem,
kiben láttam én a rosszat,
csekély gyorsasággal üldöztem,
hányszor mondtam neked, hozd hát,
mikor álmaimban fürödtem?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)