tócsa

felitták a krétaport

a főtéren a könnyeink -

könnyelmű volt macskakövek

tetejére írnom neved

átlépsz rajtuk, meg ne botolj,

legyen tiéd végre a tér,

nem tartalak vissza többé,

nem rángatom többé kezed

félút

megragadtam félúton:

ez nem a múlt, ez nem a jövő -

nincs már ma és nincs holnap,

a tegnap sincs, most nincsen idő.

semmi sem változott meg,

csak másképp ugyanolyan bennem,

más utakra fúj az ősz

és másként formál újra engem

más emberként nézek rád,

és megértem, hogy menekülsz,

de minden múló másodperc

egy évnek tűnik egyedül

nincsen idő, nincsen tegnap,

nincs holnap és ma sincs többé -

nem jövő ez, nem a múltam,

félúton várlak: örökké. 

bazsarózsa

az évszakokkal
együtt talán
én is néha
változom,

és kivirágzom,
elhervadok,
mindörökké
álmodom

pasarét

imádom, hogy
nem kívánsz,
és utálom,
hogy kívánlak,

a mai napig nem
tudom, hogy
mit érezzek
irántad

királyutcanyolc

mézédes
csókok és
félrészeg
lépések

E

elmenekülsz,
eltűnsz este,
emlékezel,
elfelejtesz,

elsodródtam,
elég ebből,
elengedtél?
elengedlek?

M

megváltozni
megterhelő,
mégis mindig
megéri,

mert megtanulok
másokról már
múltidőben
mesélni