zavaros az
összes órám
összes perce
persze,
rámzúdul
zord emlék-
képek kör-
vonala este.
vénáimat
átjárja a
hiányérzet
mámora,
megvakít
a megfejtés
utáni hajsza
zápora,
elnémít sok
elfojtandó
mondatom,
és tettem,
aztán
azon kapom
magam, hogy
egy árva szót
se mertem
eddig
kiejteni aj-
kamon, mert
túlságosan
rettegek,
hogy hazugság,
ha azt hallom
hogy ennél rosszabb
nem lehet.
megszámolom
minden nap
az elmúlt év
kudarcait,
de
rájövök,
hogy hiányoznak
kávé ízű
ajkaid.
