nyugat

kavalkád
a gondolat-
menetszél
fújja arcomat,

már holt az idő
és a szó,
én azt sem
tudom, ki a jó.

egyre szürkébb
ez a környék,
bár nem volt
soha élet benne,

egyetlen egy
dolog, csak
egy ember volt,
ki kiszínezte.

eltűntél, távolodsz,
emlékezz, ki voltál,
nem tudom felfogni,
ki miatt változtál.