napokon át cikáznék az elmédben
ha lehetne.
a legapróbb gondolatokban elmélyülten merengve.
nem érdekel, mit érzel,
mert nem változtat semmin.
nem tudom, hogy mit érezzek,
nem tudok én semmit.
léted életteljes képe elragadt,
egy rab vagyok,
ki szabadságra törni nem tud,
fogva tartják angyalok.
kik benned testesültek meg,
es szeretném, hogy érezd,
ragyogó vagy, tekintetedben elvesztem,
kérlek élvezd.
"egyszer lépj majd ki az utcára
és állj meg, jól nézz körbe"
biztos gyonyorű a felszín,
míg a belső olykor görbe.
hogy lehet, hogy nincs görbéd
és harmónikus minden,
hogyha elviekben, s gyakorlatban,
ilyen ember nincsen?
mámoros az este, mégis megszakadt, és álmatlanul
azon tűnődök, miért ismertelek meg, varatlanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése