forduló

bárcsak azt
hazudhatnám,
hogy haragszom,
de hiába,

minden csodás
ember olykor
belefut egy
hibába.

tudod, semmi
sem változott meg,
csak másképp
ugyanaz,

minden érzés
ébren tart, és
minden barát
leszavaz,

és bámul
rám a plafon,
melyre én is
néha meredek,

ha éjjelente
hunyorogva
megoldásért
epedek.

bárcsak azt
hazudhatnám,
hogy bárki más
is érdekel,

hogy nem
gondolok többé
rád, hogy izgalmas
az életem,

de mások szava
üres, szemem
sűrű ködtánc
benőtte,

és minden múló
percben jobban
hiányzol, mint
előtte.