fényben úszó zúzmarák az
esti ködben fáznak,
ó, te csendes, deres világ
bár az enyém lennél..
bárcsak!
fejthetetlen fejvesztve,
feledthetetlen fejvesztőben,
elveszetten keringek,
és esélyes, hogy megőrültem.
mutass utat, magad mellett,
figyelj rám, s az elméd
figyel majd rád, megkérdez,
te válaszolsz és megvéd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése