szemeidben napsugarak
ölelik át létem,
érzem megvadulok,
felrobbanok, önmagam
sem értem.
csak a szél fúj,
s csak az eső esik,
ránk szakad az ég is,
érintésed várom, de szép álom,
vagy valóság ez mégis?
sugaraid vesd rám, kérlek,
világíts tovább
te jelzőfény az éjben,
te távoli barát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése