kávé

zavaros az
összes órám
összes perce
persze,

rámzúdul
zord emlék-
képek kör-
vonala este.

vénáimat
átjárja a
hiányérzet
mámora,

megvakít
a megfejtés
utáni hajsza
zápora,

elnémít sok
elfojtandó
mondatom,
és tettem,

aztán

azon kapom
magam, hogy
egy árva szót
se mertem

eddig

kiejteni aj-
kamon, mert
túlságosan
rettegek,

hogy hazugság,
ha azt hallom
hogy ennél rosszabb
nem lehet.

megszámolom
minden nap
az elmúlt év
kudarcait,

de

rájövök,
hogy hiányoznak
kávé ízű
ajkaid.

forduló

bárcsak azt
hazudhatnám,
hogy haragszom,
de hiába,

minden csodás
ember olykor
belefut egy
hibába.

tudod, semmi
sem változott meg,
csak másképp
ugyanaz,

minden érzés
ébren tart, és
minden barát
leszavaz,

és bámul
rám a plafon,
melyre én is
néha meredek,

ha éjjelente
hunyorogva
megoldásért
epedek.

bárcsak azt
hazudhatnám,
hogy bárki más
is érdekel,

hogy nem
gondolok többé
rád, hogy izgalmas
az életem,

de mások szava
üres, szemem
sűrű ködtánc
benőtte,

és minden múló
percben jobban
hiányzol, mint
előtte.

csillagképek

körbe-körbe görbe
tükrök torzítják
a testem el,

és remegek, mert
minden napot
nélküled kell
kezdenem.

felnézek az égre,
arcom átfestik
a csillagok,

és hiányozni kezd
a hangod, hiányzik
az illatod.

kártyavár

álmaimban
legalább még
érzem, ahogy
átkarolsz,

de felkelek, és
minden napom
ugyanolyan
átlagos

sugarak

bárhogy
nyúlok
feléd,

téged
mégsem
érlek el

káprázatosság

most sötét van, ragyogd be álmom,
a gondolatok tengerét,

hisz neked adnám lelkem, és
a testemet a testedért.

hallhatatlan,
halhatatlan csillagképek fénye

rajzolja ki,
kristálytiszta útvonalat érted.

pont

megismertem
önmagam, mert
megismertelek

22A

már éjfél van,
és érzem még
a párnámon
az illatod,

beragyogják
minden egyes
gondolatom
csillagok

levél

olyan könnyű benned
minden apróságot
imádni