álmatlan

még mindig bús a napkeltének
rózsaszínes árnyalata,
belenézek minden reggel,
álmatlanul, bánatosan.

világosság borít mindent,
mégsem nyit be hozzám,
mikor színkavalkád-átmenetben
pompázik az ország.

csak a hideg szél az most,
mi bekopog az ablakon,
ha tehetném, becsuknám,
meg sem próbálom,
mert nem tudom.

eltűntek a csillagképek,
s kitisztult az ég is,
bárcsak kitisztulna lelkem,
s végre kitisztulnék én is.