kollektív a büntetés,
már te írod a szabályaim,
megszegem, mert miért ne tenném?
ne ismerd a határaim.
fossz meg minden hétköznaptól,
szívd ki minden energiám,
ezért vagy te bennem, nemde?
pusztíts ki, te úgyis utálsz.
lépj ki néha testemből, és
nézd meg, milyen boldog leszek,
öntsön el a féltékenység,
lepődj meg, vagy el se megyek.
intézd el, hogy szótlan napból
több legyen, mint beszédes,
szegd meg minden ígéretem,
összeomlás? esélyes.
lökd el minden szerettemet,
s áruld el a titkainkat,
saját magad verted át,
és csak az igaz barátokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése